Közös tulajdon – közös teher (?)

Ha egy ilyen ingatlanra jelzálogjog, végrehajtási jog vagy szolgalmi jog kerül bejegyzésre, alappal merülhet fel a kérdés: az mégis kit terhel és mennyire kell félni tőle?

A közös tulajdonnal kapcsolatban két alaptézist rögzít a Polgári Törvénykönyvünk a tulajdon tárgyával való rendelkezések körében:

1. Saját tulajdoni hányadával a tulajdonostárs jogosult rendelkezni. ( 5:80. §)
2. A tulajdonostársak egyhangú határozata szükséges az egész dolog feletti tulajdonjog átruházásához, az egész dolog megterheléséhez vagy az egész dologra kiterjedő kötelezettségvállaláshoz. [ 5:78. § (2)]

Az itt említett szabályok alapján megállapítható, hogy a közös tulajdonba tartozó vagyontárgyak két külön személyi kör két külön döntési mechanizmusának is alanyai lehetnek. Egyrészről minden tulajdonostárs jogosult önállóan rendelkezni a saját tulajdoni hányadával, mely egyben azt is jelenti, hogy másnak a tulajdonrészével még közös tulajdon esetén sem lehet önhatalmúlag „üzletelni” és azt a hozzájárulása nélkül megterhelni. Másrészt a tulajdonközösség egésze mégis jogosult a közös tulajdonban álló vagyonelem teljes terjedelmére kiható, a fent említett körbe tartozó jognyilatkozatokat tenni, de csak egyöntetű határozathozatal mellett.

Ezek a szabályok érvényesülnek az önként vállalt vagy jogszabály alapján bejegyzésre kerülő terhek vonatkozásában is. Azaz, amennyiben az ikerház egyik felének (leendő) tulajdonosai kölcsönt kívánnak felvenni lakásvásárlási céljaik megvalósítására, úgy a banki tartozásukat biztosító jelzálogjogot és esetleges elidegenítési és terhelési tilalmat csak a saját tulajdoni hányaduk vonatkozásában engedhetik bejegyezni a tulajdoni lapra, a szomszéd tulajdonhányadára nem lehetnek semmilyen formában kihatással. Hasonlóan a fentiekhez, ha a többlakásos lakóépület egyik lakójával szemben végrehajtási eljárás indul a tartozásának behajtására, a végrehajtási jogot csak az adós tulajdoni hányadára vonatkozóan jegyezheti be a végrehajtó, hiszen a többi tulajdonostárs tulajdonrésze alapjogi védelemben részesül.

Hogy lehetséges akkor mégis, hogy akár az egész ingatlant érintő terhek kerülnek bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba? A válasz most is kettős. Ahogy fentebb írtuk, a tulajdonosok közössége maga is dönthet úgy, hogy közösen vállalnak az ingatlanhoz kapcsolódó olyan kötelezettséget, mely teherbejegyzés formájában jelenik meg a tulajdoni lapon, például a felépítmény korszerűsítésére kapott támogatás vagy kölcsön okán. Lehetséges ugyanakkor az is, hogy közérdekű használat (vízelvezetés, úthasználat, vezetékállítás stb.) biztosítása érdekében jogszabály alapít szolgalmi vagy használati jogot egy-egy ingatlan terhére. Ilyenkor nyilvánvalóan valamennyi tulajdonos a teher elszenvedőjévé kell, hogy váljon, hiszen a közérdekű használati jogok tipikusan az ingatlan, illetve a telek fekvéséből adódóan igénylik azok megalapítását és az osztatlan közös tulajdon értelmében – ahogy az a nevében is megjelenik – az ingatlan fizikailag nem oszlik meg a tulajdonosok között.

Ha a tulajdonosok kényelmetlennek érzik a közös tulajdonnal kapcsolatos közös lépéskényszert vagy a „terhelt” tulajdoni lapot, akkor semmi akadálya, hogy társasházat alapítsanak meglévő ingatlanjukon – a társasház-alapításhoz szükséges egyéb feltételek fennállása esetén –, viszont a már bejegyzett terhek megosztásához, azaz hogy melyik zálogjog vagy szolgalmi jog melyik albetétre vagy esetleg a társasház törzslapjára kerül-e bejegyzésre, a társasházi törvény értelmében az érdekelt felek megegyezése szükséges, értve ez alatt a bejegyzett teherjogosultakkal való megegyezést is.

Nem kell tehát félni a „közösködéstől”, de ha tiszta (tulajdoni) lappal szeretnénk indulni, akkor érdemes a közös tulajdon jogi formáját önálló tulajdonokká konvertálni.

Szerző

Dr. Kálmán Kinga
Ecovis Hungary Legal
Ügyvéd
Balogh, B. Szabó, Jean, Zalavári és Társai Ügyvédi Iroda
kinga.kalman@ecovis.hu

Forrás: jogado.hu

Fotó: Pixabay